2011. július 17., vasárnap

Indián bölcsességek

Nyomtatás


Állj fényben, mikor beszélni akarsz.
(Varjú indián nemzet)

A Föld összes gyermekét szeretettel látjuk tanács tüzeinknél.
(Szeneka indián nemzet)

Evés előtt mindíg legyen időd megköszönni az ételt.
(Arapahó indián nemzet)

Az igazság nem történik, hanem van.
(Hopi indián nemzet)

Lopott étel sosem tesz jóllakottá.
(Omaha indián nemzet)

Kinek egyik lába egy kenuban van, másik egy csónakban, bele fog esni a folyóba.
(Tuszkaróra indián nemzet)

Sose ülj, mikor az idősek állnak.
(Krí indián nemzet)

Mindenki a saját bírája.
(Pima indián nemzet)

Minél többet adsz, annál több jó dolog történik veled.
(Varjú indián nemzet)

Nincs halál, csak világok változása.
(Duvamis indián nemzet)

A föld legfelsőbb törvénye a Nagy Szellem törvénye, nem az emberé.
(Hopi indián nemzet)

Isten szavai nem olyanok, mint a tölgyfa levelei, melyek elszáradnak, és lehullanak a földre, hanem olyanok, mint a fenyő, mely örökké zölden áll.
(Mohawk indián nemzet)

Mikor a legendák megszűnnek, az álmok elmúlnak, nincs többé nagyszerűség.
(Sóni indián nemzet)

Ne nyugaton, de keleten keresd a fény eljöttét.
(Dakota indián nemzet)

Minden, amit az Erő tesz, körben teszi.
(Lakota indián nemzet)

Egyes felnőttek inkább gyermekekre hasonlítanak. Ők az igazi emberi lények.
(Lakota indián nemzet)

Emlékezz, hogy gyermeked nem a tulajdonod, hanem a Teremtő küldte őt hozzád.
(Mohawk indián nemzet)


Mikor egy idős ember beszél, légy csöndben és figyelj.
(Mohawk indián nemzet)

Kinek sok gyermeke van, sok otthona van.
(Lakota indián nemzet)

Ahol az igazság jelen van, nincs szükség sok beszédre.
(Arapahó indián nemzet)

Ne járj mögöttem, nem vezethetlek.
Ne járj előttem, nem követhetlek.
Járj mellettem, hogy egyek lehessünk.
(Jút indián nemzet)

Nézd fiaid és leányaid. Ők a te jövőd.
(Oneida indián nemzet)

Az álmok bölcsebbek, mint az emberek.
(Omaha indián nemzet)

Legfontosabb tanítónk a saját szívünk.
(Sájen indián nemzet)

Gondolatok fiataloknak

Idézetek – SRI CHINMOY

Ne engedd, hogy sötét kétség uralkodjon feletted! Minden percben fényes reményekkel köss barátságot, hogy megváltoztasd saját világodat és a körülötted lévő világot!

Ne próbáld megváltoztatni a világot. Kudarcot fogsz vallani. Próbáld megszeretni a világot. Lám a világ megváltozott, örökre megváltozott.

Nem mennyből jött szentekre, csupán földi keresőkre van szükségünk, akik hisznek a békében, és békében akarnak élni.

A kedvesség alapvető természete, hogy terjed. Ha ma kedves vagy másokhoz, ők ma hozzád lesznek kedvesek, holnap valaki máshoz.

Vidám elmém felemelheti, sőt átalakíthatja mások életét.
Mindennap egyetlen tanulnivalónk van: Hogyan legyünk őszintén boldogok!

Mindig boldog akarsz lenni? Akkor add fel a negativitás mellett vívott harcot, és tanuld meg az önbátorítás gyönyörű művészetét!

2011. július 15., péntek

Idézetek az életről

Érdekes, nem? Vannak olyanok, akiknek csodálatos a külsejük, de mégsincs vonzerejük.

Valami fény sugárzott belőle. És egyszerre mindennek a színe megváltozott. A világ kitágult. Reggel örültem, hogy új napra ébredek. És nem volt határa semminek. Az emberek a világon, jó és szép volt valamennyi. És nem féltem többé semmitől.

Millió nő között alig akad egy tökéletes szépség. A többi elnézésre, megértésre szorul. Csak a lélek pótolhatja a fogyatékosságokat.

Minden szépség tünékeny és pillanatnyi.

A fiatalságot tartjuk az igazi értéknek. Ami fiatal, az szép és egészséges. A korra való utalás valamilyen módon a szépség hiányára való utalás is.

Valaki lehet szép, de ha már abszolút semmi sem hibádzik rajta, és csak állunk s bámulunk, ha szembejön velünk az utcán, akkor a tökéletes szépség saját tökéletlenségünk mércéje lesz, és mint ilyen, korántsem boldogít bennünket.

Ahogy nő benned a szeretet, úgy nő a szépség is.

Igen furcsa, hogy bármilyen csinos is egy nő, saját neme soha nem ismerheti el anélkül, hogy ne tartanák rögtön ádáz ellenségnek vagy megrögzött hízelgőnek.

Mert a test szép formájában semmi egyebet nem kell szeretnünk, mint azt, hogy isteni eredetű lelkünket arra a szépségre emlékeztesse, amelyet korábban az istenek között a maga igaz és tiszta mivoltában látott. (...) A bölcs nem annyira szeret, mint inkább visszaemlékezik.

Ahogy a szerelem szebbé teszi a szeretett nőt, ugyanúgy a nőtől való félelem minden előnytelen vonását aránytalanul felnagyítja.

Egy nő, aki tudja, hogy kicsoda, és mit akar, a leggyönyörűbb az összes lény között.

Senki sem mondta nekem kicsiként, hogy csinos vagyok. Minden kislánynak kell mondani, hogy szép, még akkor is, ha nem az.

Az önmagát díszítő rózsa a kertnek is díszére válik.

Sohasem ismerhetjük meg a valóságot. (...) Minden szépségnek megvan az árnyoldala és mulandó.

Az egyetlen dolog, úgy hiszem, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, a szépség, amelyet az emberek hébe-hóba előteremtenek a zűrzavarból. A festmények, a zene, a könyvek... Amelyik élet a leggazdagabb ezekben, az a szép élet. A legtökéletesebb műremek.

Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és az igazat, fontosabb, hogy megismerjed.

A csodásan karcsú derekak olyan maszkok, melyek pompásan elrejtik a műveletlenséget.






2011. július 8., péntek

Idézetek - csend

Eljött valaki a csend partjára
üvölteni: Végre!
Megkapta a semmit
a mindenért cserébe.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
Máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
S el kell mennünk mindörökre.

Hiányzik a csend, ami minden mögött van, hiányzik a távolság és az idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, hiányzik az egész rét - mert hiányzik az emberekből s a világból a béke.

A csend hallható. Hallgatom a csendet.

Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést.

A bánat, mint egy nagy óceán. Mély, sötét és nagyobb mindannyiunknál. A fájdalom pedig, mint egy tolvaj az éjszakában... csendes, kitartó, igazságtalan... egyre fogy a hittől, az időtől és a szeretettől.

Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.

Csendben pihentem, és éreztem, ahogy a nyugalom magához ölel. Egyedül voltam, de nem magányosan. Akkor jöttem rá, hogy ez két különböző dolog. Az egyedüllét érzése valami hiányából fakad az életemben; azt jelentette, szükségem van valamire vagy valakire ahhoz, hogy teljes legyek.

Erkölcsi kötelessége az embernek, hogy vállalja a tetteit meg a szavait is, sőt, a csendjeit is, hisz a csend eljut az égbe, Isten fülébe...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.

A szív üzenete nem a dobbanás, hanem a dobbanások közti időtlen csend.

A csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

Azt hallottam, a bánat olyan, mint egy állat: saját élete van, és mi az ő kegyelmében vagyunk. Nem tudom, így van-e. A bánat a világ csendje. Olyan, mint a csendes eső, ami soha nem áll el. Azt mondják, a bánat megváltoztat. Tudom, hogy megváltoztat. De mivé?


Hiányzik a csend, ami minden mögött van, hiányzik a távolság és az idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, hiányzik az egész rét - mert hiányzik az emberekből s a világból a béke.
Fekete István