amíg reád vártam,
de hozzád hasonló embert
sehol sem találtam.
Azt gondoltam, számomra már
halvány remény sincsen,
és mára már te lettél
a legdrágább kincsem.
Boldog vagyok, hogy a sors
énhozzám vezérelt,
elengedni soha többé
már nem szeretnélek.
Lelkem szeret téged,
ez mindennél többet ér,
hollófekete hajad
belepte már a dér.
Galamb szemeidben
önmagamat látom,
lelki tükrödbe nézve
karjaidba vágyom.
Hadd merítsek immár
lelked forrásából,
hadd fonjak koszorút
csókod virágából.
Boldogságom oka
te lettél, te édes,
éjszakám, s nappalom
temiattad fényes.
Hálás az én szívem,
hogy az enyém lettél
és a magányomból
engem kiemeltél.
Ha kezedet foghatom,
mindig boldog leszek,
fejedre gyöngyből fűzött
szép koszorút teszek.
Legyen az jelképe
szíved szépségének,
köszönöm hogy szeretsz
te drága szép lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése