Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

A szerelem angyala

Kértem az Istent boldogságért
Soha nem múló vidámságért
Kértem már az éj sötétjét
Izzó nap bölcs fényességét
Szelek csattogó korbácsát
Szellők vigadó románcát.

Mikor már a hitem veszni látszott
Minden reményem halni vágyott
Egy angyal szárnyalt az égen
Zöld föld felett meseszépen
Bíbor fény tavába állva
Fekete magányba várva.

Hajnalpír zuhant messzeségre
Bársonyt borít égi szépségre
De nap utolsó fényében
Egy mosoly kíséretében
Szívét vígan tárta elém.
Most őrzöm szerelmes felét.

Jo reggelt

Ma boldog s gondtalan volt ébredésem,
a friss levegőt habzsolva veszem,
nyújtóztatom gerincemet vidáman,
jó reggelt, vakkant rám a hű ebem.

Fák fürdenek házunk előtt a fényben,
hallom dalolni a sok levelet.
Jó reggelt - cinkosan a nap kacsint rám,
muskátlink is vidáman integet.

Most boldog vagyok, szinte hihetetlen!
Jó reggelt kedves nagyvilág neked!
Vidám dalom fakad a friss örömből,
új nap, új élet, így köszöntelek.

Jó reggelt, most mindenkinek jó reggelt!
még harmatos a kert ahol megyek,
az égen közben bámulom a kéket,
csodás világ! Ma jó kedvű leszek!

Rád vártam

Elteltek a hosszú évek,
amíg reád vártam,
de hozzád hasonló embert
sehol sem találtam.

Azt gondoltam, számomra már
halvány remény sincsen,
és mára már te lettél
a legdrágább kincsem.

Boldog vagyok, hogy a sors
énhozzám vezérelt,
elengedni soha többé
már nem szeretnélek.

Lelkem szeret téged,
ez mindennél többet ér,
hollófekete hajad
belepte már a dér.

Galamb szemeidben
önmagamat látom,
lelki tükrödbe nézve
karjaidba vágyom.

Hadd merítsek immár
lelked forrásából,
hadd fonjak koszorút
csókod virágából.

Boldogságom oka
te lettél, te édes,
éjszakám, s nappalom
temiattad fényes.

Hálás az én szívem,
hogy az enyém lettél
és a magányomból
engem kiemeltél.

Ha kezedet foghatom,
mindig boldog leszek,
fejedre gyöngyből fűzött
szép koszorút teszek.

Legyen az jelképe
szíved szépségének,
köszönöm hogy szeretsz
te drága szép lélek.