Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/

A

Kalkuttai Teréz anya gondolatai

"Azt gondolom, hogy a mai világ fejtetőre van állítva, és sok a szenvedés azért, mert oly kevés a szeretet az otthonokban és a családi életben. Nincs időnk a gyermekeinkre, nincs időnk egymásra, nincs időnk élvezni egymás jelenlétét." 

"A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban... Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra és így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása." 

"Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak.. 

. Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket."

Örülj a világnak !

Örülj a világnak ,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkanó madárnak !
A zöld lombos erdőnek , a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen terád várnak!
Örülj ,ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni a gyermeked!
Örülj és Te is tárd ki a szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek és tavasznak,
A fakadó rügynek , a lehulló lomboknak.
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj ha jön egy zivatar,
Ha örülsz , akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének,
Örülj minden csendes estének.
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!!
Hiszen annyi szép és jó van , aminek örülhetsz.
Örülj, hogy valakivel törődhetsz,
Lásd meg mások örömét,
Örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért..
Az öröm az egy jó dolog, akik örülni tudnak, azok boldogok!
Te is az lehetsz, ha akarod!

Az öregségről

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni. 

Ha leeszem a ruhámat., ha nem tudok rendesen felöltözni. légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre! 

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot. , ne szakíts félbe., hallgass végig Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál. 

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra 

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,. adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre. hogy egyél jókat, öltözködj szépen. hogy hogyan nézz szembe az élettel. 

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát. adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson. és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges. és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám. 

Ha valaha nem akarok enni, ne eröltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni... . nyújtsd a kezed. ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni. 

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni. hogy meg akarok halni. ne légy dühös. egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem. Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked. Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek 
Ismeretlen szerző

A Szeretet ereje

Ezer és Egy

Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó
– mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor
– mert a bölcsesség nyugalmat ad.

Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal
– mert a szépség nyugalmat ad.

Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat
– mert a lelki béke nyugalmat ad.

Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát
– mert az önuralom nyugalmat ad.

Ezer hamis dicsőségnél többet ér egyetlen igaz pillanat
– mert az igazság nyugalmat ad.

Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap
– mert a tisztesség nyugalmat ad.

Ezer fondorlatos ügyeskedésnél többet ér egyetlen tiszta cselekedet
– mert a becsület nyugalmat ad.

Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat
– mert a felismerés nyugalmat ad.

Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen őszinte mozdulat
– mert a jó szándék nyugalmat ad.

Ezer adománynál és drága kincsnél többet ér egyetlen jó szó
– mert a barátság nyugalmat ad.

Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen mosoly
– mert a   szeretet nyugalmat ad.

 ,,Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép, egy a fontos hogy te szeress, a minden más csak semmiség."- (Edith Piaf)

,,Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik." - (Márai Sándor)

,,Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd, S goromba zsarnok, hogyha közelít."- (William Shakespeare)

,,Ha semmit sem kívánsz, immár tiéd a minden, mindent csak az kíván, kinek semmilye sincsen!? - (.........)

,,Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni." - (John Lennon)

,,Elveszve a végtelenben, keresni a kiutat, vagy valakit aki megmondja igazából ki is vagy.?- (Tóth Eszter)

,,Nem fontolgat az, ki szívével szeret, mert szíve titkát bátran megmutatni kész!" - (Wiiliam Shakespeare)

,,Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni." - (Márai Sándor)

,,Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek." - (............)

,,A tapasztalat bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek." - (.....................)

,,Szerelem; ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha zuhan, fél szárnyát kölcsön adja" - (Szabó Éva)

,,A szerelemben a hallgatás gyakran mélyebbre ható szónok, mint a szó."- (Blaise Pascal)

,,Veled mindenkinél büszkébb vagyok . Csak egyben koldus : mindent elvehetsz , s ezzel a legkoldusabbá tehetsz.." - (William Shakespeare)

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet. - (Goethe)

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
 - (Francoise Sagan)
"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja." - (Szabó Éva: Szög és kereszt)
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál." - (Prisrin)
"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted."
 - (Gabriel Garcia Márquez)
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá."
 - (Paul Gerardy)
"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján." - (Erskine)
"Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta..."
 - (Paul Valéry)

Eldobtál engem!

Múlnak a napok és gondolkodom,
Néha egy könnycsepp folyik az arcomon.
Ülök a csendben és elmélkedem,
Anyám, miért hagytál el engem?

Szívem olyan nagy, hogy mindent odaadnék,
Csak még egyszer hozzád közelebb mehetnék.
De távol vagy tőlem, még akkor is ha látlak,
Ez a távolság, csupa-csupa bánat.

Én is gyermek vagyok, én is megszülettem,
De neked a jó Isten, mást adott helyettem.
Eldobtál engem! Mondd mit tehetek?
Anyám! Miért nem szeretsz engem?

A vagyont többre nézed, ez a te életed!
De hogy tudsz elhagyni egy szomorú gyermeket?
Mind a két kezemmel kapaszkodok érted,
Ne fordulj el kérlek! Szeretlek téged!

Vinném a virágot, jönnek az ünnepek,
Mondd, kinek adjam, ha nincs szeretet?
Eldobom az úton, nincs hova tennem,
Szomorúan megyek, mert nem szeretsz engem.

Talán a jó Isten erőt ad nekem,
És ezt az egészet átvészelem.
De én akkor is a te gyermeked vagyok!
Mert a jó Isten velem volt és egészségben hagyott.

 

Versek, gondolatok a szerelemről .

Szeretsz, szenvedsz, élsz: íme a szerelem szentháromsága.

A szerelem nem kéri számon tőled, hány csókot adtál vagy nem adtál másoknak. A szerelem nem kutatja múltadat és nem fürkészi jelenedet. Minden reménye a jövő, sajátos önzése is a jövőért van. A reménytelen remény és a vigasztalan vigasztalódás a balzsama, amely ugyanolyan édes, akárcsak a szenvedés, akárcsak a szerelem.

 Nézem őt, és úgy érzem, bárminél jobban szeretem ezt az embert.

 A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.

Jövő héten ilyenkor úgy fog tűnni, mintha egyetlen pillanatot sem töltöttünk volna együtt. De most úgy terült el előttünk a hétvége, akár a csillagokkal teli égbolt, és nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz ezután. Az csak tönkretette volna. Csak az itt és most számított.

Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat. 

 Mily vad a gyűlölet - s a szerelem!
Vad szerelem! Szerelmes gyűlölet!
Ó, semmiből fogantatott valóság!
Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság!
Ó, szépségek förtelmes káosza!
Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst,
Virrasztó álom, sorvasztó öröm:
Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyűlölöm!

Nem kellett, hogy a szemével lássa, anélkül is érzékelte minden mozdulatát. Érzékelte őt, mint valami hatalmas, ellenállhatatlan erőt. A szerelem és a szenvedély éppoly erős lehet, mint a csillagok hatalma.

Van első, felejthetetlen szerelem! Amit az ember nem tud kitörölni szívéből, emlékezetéből, évek múlásával sem. Évtizedek után is egy szép, felejthetetlen, kellemes dolog. Egy felejthetetlen, gyötrelmes, megkínzó és mégis oly jó, oly kedves, oly gyönyörű! Ám az Élet mindenhez hozzápiszkál! Szép kapcsolatokat zúz széjjel, párokat szakít szét, szíveket tesz tönkre.

“Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek”, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.
Labdázni hívtalak a kertbe,
Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél.
Rajzoltam neked egy képet,
Azt hittem, elteszed, de nem tetted.
Kunyhót építettem az erdőben,
Azt hittem, kirándulsz velem, de nem kirándultál.
Szereztem jó csalit,
Azt hittem, horgászol velem, de nem horgásztál.
Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled,
Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott.
Szóba hoztam a meccset, reméltem, hogy ott találkozunk,
Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt.
Kértelek, hogy kössük össze az életünket,
Azt hittem, te is akarod, de nem akartad.
A hazám háborúba hívott, azt mondtad,
térjek vissza épen, egészségesen.
De nem tértem.”
(Stan Gebhardt)

Márai Sándor bölcsessége az ünnepekre

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testbe és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Az idő

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV
kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP,
kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT,
kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd mennyit ér EGY ÓRA,
kérdezd meg a szerelmest aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC,
kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd mennyit ér EGY MÁSODPERC,
kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tied.
A Tegnap történelem , a holnap rejtelem, A Ma ajándék.

Egy érdekes történet a barátságról

Két ember gyalogolt a forró sivatagban . Összevitatkoztak. Erre az egyik pofonvágta a másikat.

Aki kapta a pofont , homokba írta: " Ma a legjobb barátom lekevert egyet! "

Továbbmenve, találtak egy oázist és egy kis tóba bementek fürdeni.Aki a pofont kapta nem volt jó úszó és elkezdett fuldoklani.A másik azonnal kimentette.

Akkor az kõbe véste: " Ma a legjobb barátom megmentette az életem."

Miért tette ezeket?

Ha valaki megbánt, a homokba írdd, hogy könnyen elfújja a szél. Ha jót tesz veled valaki, azt vésdd kõbe , hogy soha ne törölhesse el semmi.!

Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, jószerencsédet kõbevésni!

Azt mondják: Egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz egy pillanat műve. Megszeretni elég egy nap, elfelejteni kevés egy élet!

Engem sok csodálatos ember megtisztelt barátságával, tekintsétek úgy , mintha létezéseteket kõbe véstem volna !

SZABÓ LŐRINC: ŐSZI ÉJSZAKA!

Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők!
Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban!
Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek –
Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása!

Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt
a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak ennyi az élet? –
Csönd, őszi csönd, és vége. És szomorú, hogy ez a vég,
szomorú, hogy az egészből egy szomorú vers marad csak.

Egy szomorú vers, mely tétován s gyűrötten röpdös a szélben,
mint a piros ősz ázott lobogói… Ma reggel, óh, ma reggel
még őzike volt, ugrált a kedvem! bujkált! – De nemsokára
megjött az eső, puha csepegés… Óh, lágy zene! néma giliszták!

Megjött az eső, és nézd: megállítja az óramutatókat:
perc, perc, perc: egyik se halad, mind beleragad a sárba!…
– Felejtsük el, kedves, a holnapot; itt vannak a fekete erdők:
merüljünk vissza porhanyó életnek a puha halálba!

Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők!
Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban!
Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek –
Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása!

Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt
a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak ennyi az élet? –
Csönd, őszi csönd, és vége. És szomorú, hogy ez a vég,
szomorú, hogy az egészből egy szomorú vers marad csak.

Egy szomorú vers, mely tétován s gyűrötten röpdös a szélben,
mint a piros ősz ázott lobogói… Ma reggel, óh, ma reggel
még őzike volt, ugrált a kedvem! bujkált! – De nemsokára
megjött az eső, puha csepegés… Óh, lágy zene! néma giliszták!

Megjött az eső, és nézd: megállítja az óramutatókat:
perc, perc, perc: egyik se halad, mind beleragad a sárba!…
– Felejtsük el, kedves, a holnapot; itt vannak a fekete erdők:
merüljünk vissza porhanyó életnek a puha halálba!