Gál János

Bújócska

Ha völgy leszel, 

Én hűs patak benne 

Ha te vagy a patak, 

Én ívelt híd felette 

Ha út leszel, 

Én a szekér rajta 

Ha te a szekér, 

Én majd a pajta 

Ha mese leszel, 

Én gyermek, ki hallgat, 

Ha gyermek leszel, 

Én dal ki elaltat. 

Ha irka leszel, 

Én majd a lapja 

Ha te az irkalap, 

Én a vers rajta. 

Ha vers leszel, 

Én toll, mi leírja, 

Ha te a toll, 

Én sötétkék tinta. 

Ha telihold leszel, 

Én egy kis csillag, 

Ha csillaggá leszel, 

Kiválasztalak.

2008. július

Osho - Szerelemről

Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon - akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.

Tatiosz: A fény és árnyoldala

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete.

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

A szerelem angyala

Kértem az Istent boldogságért
Soha nem múló vidámságért
Kértem már az éj sötétjét
Izzó nap bölcs fényességét
Szelek csattogó korbácsát
Szellők vigadó románcát.

Mikor már a hitem veszni látszott
Minden reményem halni vágyott
Egy angyal szárnyalt az égen
Zöld föld felett meseszépen
Bíbor fény tavába állva
Fekete magányba várva.

Hajnalpír zuhant messzeségre
Bársonyt borít égi szépségre
De nap utolsó fényében
Egy mosoly kíséretében
Szívét vígan tárta elém.
Most őrzöm szerelmes felét.

Jo reggelt

Ma boldog s gondtalan volt ébredésem,
a friss levegőt habzsolva veszem,
nyújtóztatom gerincemet vidáman,
jó reggelt, vakkant rám a hű ebem.

Fák fürdenek házunk előtt a fényben,
hallom dalolni a sok levelet.
Jó reggelt - cinkosan a nap kacsint rám,
muskátlink is vidáman integet.

Most boldog vagyok, szinte hihetetlen!
Jó reggelt kedves nagyvilág neked!
Vidám dalom fakad a friss örömből,
új nap, új élet, így köszöntelek.

Jó reggelt, most mindenkinek jó reggelt!
még harmatos a kert ahol megyek,
az égen közben bámulom a kéket,
csodás világ! Ma jó kedvű leszek!

Rád vártam

Elteltek a hosszú évek,
amíg reád vártam,
de hozzád hasonló embert
sehol sem találtam.

Azt gondoltam, számomra már
halvány remény sincsen,
és mára már te lettél
a legdrágább kincsem.

Boldog vagyok, hogy a sors
énhozzám vezérelt,
elengedni soha többé
már nem szeretnélek.

Lelkem szeret téged,
ez mindennél többet ér,
hollófekete hajad
belepte már a dér.

Galamb szemeidben
önmagamat látom,
lelki tükrödbe nézve
karjaidba vágyom.

Hadd merítsek immár
lelked forrásából,
hadd fonjak koszorút
csókod virágából.

Boldogságom oka
te lettél, te édes,
éjszakám, s nappalom
temiattad fényes.

Hálás az én szívem,
hogy az enyém lettél
és a magányomból
engem kiemeltél.

Ha kezedet foghatom,
mindig boldog leszek,
fejedre gyöngyből fűzött
szép koszorút teszek.

Legyen az jelképe
szíved szépségének,
köszönöm hogy szeretsz
te drága szép lélek.