Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.
Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem,hogy szeretsz és én is szeretlek téged...
A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.
Az emberek elfelejthetik hogy mit mondtál, vagy mit csináltál, de mindig emlékezni fognak arra, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük.
"A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert nem tudsz visszamenni, hogy megváltoztasd ezt."
Szerelem. Fogalom? Érzés? Jelenség? Ki tudja. Az biztos, hogy egy olyan csodálatos érzés, ami felkap, elragad, elhomályosít, és melegséggel tölti meg szívünket. Szerelem e szó hallatára mindenkiben valami furcsa érzés kering. Legalábbis bennem mindig. Valakinek jó, ha szerelemes. Valakinek viszont nem. A szerelemhez sajnos 2ember kell..
Egy jó barát meghallja kimondott szavaidat, de csak az igaz barátok ismerik a mondataidban megbújó érzelmeket
Mosolyogj! Ez sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni azt, hogy miért sírsz."
"Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni."
"Az élet hosszú, egy perc röpke, mégis egy röpke percben egy élet törhet össze."
Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is.. Ha menni akar, engedd el! Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen csak eljött az ideje.
Az emberek mindig azt mondják, mikor egy ajtó bezárul, egy másik ajtó kitárul.
"Az egyik legkegyetlenebb dolog amit megtehetsz valakivel, ha nem adod meg neki a lehetőséget, hogy bocsánatot kérjen."
Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni!Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább."
Átnéznek egymáson, és más irányba tekintenek...De mélyen a szívükben mindketten tudják, nem így kellett volna, hogy vége legyen..
Nem kellene, hogy szeresselek, s törődjek veled. Nem kellene úgy élnem az életem, hogy folyton arra vágyjak, hogy velem légy. Nem kellene azon elmélkednem, hogy vajon merre jársz, s mit teszel. Sajnálom, nem tehetek róla. Szerelmes vagyok.
Ha szeretsz, megszűnik az idő. Minden igaz ölelés örökké akar tartani, s akit szeretek, nem tudom elereszteni, mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, és megint üres lesz az életem.
Az élet nem romantikus regény. Az igazság az, hogy a romantikus regények azért olyan kelendőek - azért vevő rájuk annyi ember -, mert senkinek az élete nem hasonlít rájuk. Csak mindenki azt szeretné.
Félek a haláltól, de nem akarom elszalasztani az életet. Félek a szerelemtől, mert olyan dolgok kapcsolódnak hozzá, amiket emberi ésszel nem lehet fölfogni: hatalmas a fénye, de az árnyéka megrémiszt.
